Szent Miklós püspök

Miklós, szülei elhunytával azon kezdett gondolkozni, hogyan tudná roppant vagyonát az emberi dicséret helyett Isten dicsőségére fordítani. Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát.Ezek után már nem is kell magyarázat ahhoz, hogy szerető jó szívét adakazó jóságát utánozzuk.

De ki is volt ő valójában, mióta tiszteljük?
Olyan életrajz, amely a történettudományt is kielégítő pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források adatai sem megbízhatóak. Életéről és haláláról csak a Legenda Aurea alapján alkothatunk képet. Valószínűleg 350 körül halt meg, és temetése napját - december 6-át - üljük meg ünnepként.
Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a VI. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sírtemplomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv, illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják.
A latin egyházban - a dél-itáliai területtől eltekintve - lassan és később terjedt el tisztelete. A IX. században Rómában egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a X. század végén került a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén. Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a XI. század végén.
A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).
Magyarországi tiszteletéről bőven olvashatunk Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium c. művének I. kötetében.