Karácsony - Szent István vértanú
Szokás szerint mindkét ünnep - hála Istennek - a hívők nagyszámú részvételével az idén is fontos eseménye volt a Mocsai Egyházközségnek. Már az ünnepet megelőző vasárnapon - a falukarácsonyon a mocsai hittanosok betlehemes játéka indította a az ünnepek menetét. Azt követte a templomi betlehem elkészítése, melyet évről-évre a Lurdes-i barlang előtt állítottunk fel. Az idén azonban akalmasabbnak találtuk magát a szentsírnak is használt barlangot arra, hogy ott legyen a bertlehemi jászol egy barlangban, ahogy a valóságban is volt az evangéliumok tanítása szerint.
Az ünnepek sorában rögtön karácsony ünnepe után ott találjuik szent íistván első keresztény vértanú emléknapját. Életének fontos eseményét az Apostolok Cselekedeteinek könyve a következő formában mondja el:
A hét diakonus választatása és fölszenteltetése. István telve lévén Szentlélekkel, bevádoltatik s a főtanács elé hurczoltatik. (Csel 6,1-15) Ama napokban pedig növekedvén a tanítványok száma, zúgolódásuk lőn a görögöknek a zsidók ellen azért, mintha özvegyeik megvettetnének a mindennapi kiszolgáltatásban. Egybehíván tehát a tizenkettő a tanítványok sokaságát, mondák: Nem illő nekünk elhagynunk az Isten igéjét, és az asztaloknál szolgálnunk. Válaszszatok azért, atyámfiai, közőletek hét, jó hirűnevű férfiút, Szentlélekkel és bölcseséggel teljeseket, kikre e foglalatosságot bízzuk. Mi pedig az imádságban és az ige szolgálatában leszünk foglalatosak. És tetszék e beszéd az egész sokaság előtt, és választák Istvánt, hittel és Szentlélekkel teljes férfiút, és Filepet és Prokorust, Nikánort és Timont, Parmenást és Miklóst, az antiokiai jövevényt. Ezeket állíták az apostolok elé, kik imádkozván, rájok tevék kezeiket. És az Úr igéje mindinkább terjede, és igen sokasodék a tanítványok száma Jerusalemben; a papok közől is nagy sereg hódola meg a hitnek. István pedig teljes lévén malaszttal és erővel, nagy csodákat és jeleket tőn a nép között. Ekkor támadának némelyek a zsinagógából, mely neveztetik libertínusokénak, és cirenei- és alexandriai- és azokénak, kik Cilíciából és Ásiából valának, vetekedvén Istvánnal. De nem állhattak ellene a bölcseségnek és Léleknek, a ki szól vala. Akkor alattomban küldének férfiakat, kik majd azt mondják, hogy hallották őt káromló igéket szólani Mózes és az Isten ellen. Fölzendíték tehát a népet és a véneket és irástudókat; és összefutván, megragadák őt, és a gyülekezetbe vivék. És hamis tanúkat állitának, kik mondák: Ez az ember nem szűnik meg a szent hely és a törvény ellen való igéket szólani; mert hallottuk őt mondani:
Hogy ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet, és elváltoztatja a hagyományokat, melyeket nekünk Mózes a dott. És rája nézvén mindnyájan, kik a gyülekezetben ülnek vala, láták, hogy orczája olyan, mint az angyal orczája.
A szentmisében a nap szentjére emlékezve életéről, erényeiről, hitvallásáról és hűségéről elmélkedtünk. A szent István-napi szentmisénket a Mária Rádió élőben sugározta mindannyiunk örömére.
—————